Kedvezményes felmérési csomagok — új határidő: 2026. december 15-ig megrendelhető, a felmérést 2027. február 15-ig kell elindítani. 90 perces vezetői eredménybemutatóval.
← Blog · Munkaterhelés

Túlterhelés a csapatban: hogyan mérd és csökkentsd?

Az uniós munkavállalók több mint 40%-a erős időnyomásról számol be. Megmutatjuk, hogyan különítsd el az átmeneti hajrát a tartós túlterheléstől, mit érdemes mérni, és milyen szervezeti lépések csökkentik ténylegesen a terhelést.

Kimerült munkatárs az íróasztalánál, körülötte papírok és felé nyújtott telefon

Ezen a héten tartják a nemzetközi Stressz Tudatosság Hetét, és ha egyetlen témát kellene kiemelni a munkahelyi stressz okai közül, az a túlterhelés lenne. Az EU-OSHA 2025-ös OSH Pulse felmérése szerint az uniós munkavállalók több mint 40%-a erős időnyomásról számol be, minden harmadik úgy érzi, hogy az erőfeszítései észrevétlenek maradnak, és közel 30% rossz kommunikációt vagy együttműködést tapasztal[1].

A túlterhelés ritkán derül ki egyetlen látványos jelből. Sokkal inkább apró változásokból áll össze: több a sürgős kérés, feszesebbek a határidők, a csapat késő este is válaszol, a feladatok mégis csúsznak. Az érzés azonban kevés a vezetői döntéshez – ehhez mérni kell.

Hajrá vagy tartós túlterhelés?

Minden szervezetben vannak csúcsidőszakok: év végi zárás, szezonális hullám, projektindulás. Ezek önmagukban nem hibák. A kérdés az, hogy átmeneti terhelésről van-e szó, amelyet a csapat erőforrásai még elbírnak, vagy tartós mintázatról, amelyhez már nincs elég ember, idő, döntési tér vagy támogatás.

A követelmény–erőforrás (JD-R) modell ezt pontosan leírja: a kiégést elsősorban a tartósan magas követelmények jósolják, az elkötelezettséget viszont az elérhető erőforrások – támogatás, visszajelzés, mozgástér[3]. Magyarán: ugyanakkora munkamennyiség az egyik csapatban kezelhető kihívás, a másikban kimerítő teher, attól függően, mi áll mellette.

Három jel utal arra, hogy már nem hajráról van szó:

  1. Nincs „utána”. A csúcsidőszak végén nem jön visszarendeződés, a következő sürgős feladat azonnal érkezik.
  2. Elmarad a regeneráció. Kimaradó szünetek, fel nem vett szabadság, rendszeres esti és hétvégi munka.
  3. A legmegbízhatóbbak fogynak el. A többletet csendben azok viszik, akik eddig mindent megoldottak – amíg egyszer váratlanul fel nem mondanak.

Miért nem elég a feladatlista?

A munkaterhelést sok helyen órákban, nyitott pozíciókban vagy kiosztott feladatok számában mérik. Ezek hasznos adatok, de csak a kép egyik felét mutatják. Két ember elvégezhet hasonló mennyiségű munkát, mégis teljesen mást élhet meg. Az egyiknek világosak a prioritásai, van döntési joga, és kérhet segítséget. A másiknak ugyanannyi feladat mellett naponta újra kell terveznie, több vezető eltérő elvárásaihoz igazodik, és nem tudja, mi maradhat el következmények nélkül.

Az angol munkavédelmi hatóság (HSE) Management Standards keretrendszere ezért a „követelményeket” – munkamennyiség, munkarend, munkakörnyezet – mindig a kontrollal, a támogatással, a kapcsolatokkal, a szerepek tisztaságával és a változások kezelésével együtt vizsgálja[2].

Mit mutatnak a magyar adatok?

A care4you 837 fős, többvállalatos anonim adatbázisában a túlmunka tényszerű (objektív) értéke 70,3%, a szubjektív megélése viszont csak 63%[5]. A munkatársak tehát terheltebbnek élik meg a helyzetet, mint amit a strukturált mutatók jeleznek – és ez a rés önmagában is információ: gyakran a kiszámíthatatlanság, a prioritások kavarodása áll mögötte, nem a puszta mennyiség.

Ezt erősítik a jelölések is. Arra a kérdésre, mit kellene fejleszteni, a kitöltők 25,3%-a jelölte a tisztázatlan prioritásokat, 20,7%-a a rendezetlen folyamatokat és 19,6%-a az erőforráshiányt[5]. (Ezek jelölési arányok – a kitöltők hány százaléka választotta az adott lehetőséget –, nem pontszámok.)

Az őszinte válaszok feltétele az anonimitás: előre tisztázni kell, ki látja az eredményeket, milyen létszám alatt nem készül csoportszintű bontás, és hogy a felmérés nem egyéni teljesítményértékelés. Ha a munkatársak attól tartanak, hogy a kritikus vélemény visszakerül a közvetlen vezetőhöz, óvatos válaszokat adnak – és ezzel éppen az adat értéke vész el.

Mit tehet a szervezet?

A WHO és az ILO 2022-es ajánlásai kifejezetten a munkahelyi kockázatok – köztük a nagy munkaterhelés – elleni szervezeti lépéseket helyezik előtérbe, és először javasolják a vezetők képzését is a stresszes munkakörülmények megelőzésére[4]. A Munkában Jól 2027 program útmutatója ugyanezt a sorrendet követi: tartós túlterhelésnél az elsődleges beavatkozási irány a kapacitás, a munkafolyamatok, a prioritások és a szerepek rendezése; a vezetői támogatás és a regenerációs program ehhez képest kiegészítés[6].

  1. Tegyétek láthatóvá a terhelést – mérjétek munkakör-csoportonként, ne csak szervezeti átlagban.
  2. Vegyetek el, ne csak adjatok. Minden új feladatnál döntsétek el, mi kerül le a listáról.
  3. Csökkentsétek a súrlódást: felesleges riportok, párhuzamos rögzítés, túl sok egyeztetés.
  4. Tisztázzátok a döntési jogköröket – ki dönthet, mi az elsőbbség, ha két kérés ütközik.
  5. Mérjetek vissza. Az útmutató „minimális útja” szerint: egy probléma – egy mérés – egy beavatkozás – egy visszamérés, az első utómérés jellemzően 3–6 hónap után[6]. A lépéseket az Akcióterv-sablon segít dokumentálni (kiinduló állapot, cél, sikerkritérium, felelős)[7].

Összegzés

A túlterhelés nem csak mennyiség kérdése: az számít, mi áll a követelmények mellett – világos prioritások, döntési tér, támogatás. A jó hír, hogy ezek mérhetők, és a legtöbbjük szervezési döntéssel alakítható. A Stressz Tudatosság Hete jó alkalom arra, hogy a csapat egyetlen konkrét terhelési pontot kiválasszon, mérjen, beavatkozzon – és fél év múlva visszanézzen.

Amit már ma megtehetsz

Cégvezetőként

  • Nevezz meg egy feladatot vagy riportot, amelyet a következő hónapban a csapat elhagyhat – és ezt mondd is ki nyilvánosan.
  • Kérd, hogy minden új, sürgős feladat mellé kerüljön egy mondat: mi csúszik miatta. Így a prioritásdöntés nálad marad, nem a csapatnál.

HR-vezetőként

  • Vesd össze a túlóra-, a szabadság- és a hiányzási adatokat csapatonként: ahol egyszerre nő a túlóra és marad ki a szabadság, ott érdemes először kérdezni.
  • A következő dolgozói felmérésben külön kérdezz rá az időnyomásra, a prioritások tisztaságára és a megszakításokra – ne csak az általános elégedettségre.

Munkavédelmi / ESG-felelősként

  • Vedd fel a munkaterhelést és a munkatempót a pszichoszociális kockázatértékelés kötelező szempontjai közé, munkakör-csoportonként.
  • Jelöld meg azokat a munkaköröket, ahol a túlterhelés biztonsági kockázattal is jár (fáradtság, figyelmetlenség, kihagyott pihenőidő).

Források

  1. EU-OSHA (2025): World Mental Health Day: 29% of EU workers suffer stress, depression or anxiety (OSH Pulse 2025)
  2. Health and Safety Executive (HSE): What are the Management Standards?
  3. Schaufeli, W. B. – Bakker, A. B. (2004): Job demands, job resources, and their relationship with burnout and engagement: a multi-sample study. Journal of Organizational Behavior 25(3): 293–315.
  4. WHO – ILO (2022): WHO and ILO call for new measures to tackle mental health issues at work
  5. Stressz-M & FlyIT (2026): care4you – Pszichoszociális kockázatfelmérés: módszertan és többvállalatos anonim benchmark (n = 837). Prezentáció az EU-OSHA Healthy Workplaces 2026–28 kampányhoz
  6. Wellbeing Social Hub – Munkában Jól 2027 program (2026): Munkában Jól 2027 – Programtervezési és mérési útmutató (v2.1), regisztráció után díjmentesen letölthető
  7. Wellbeing Social Hub – Munkában Jól 2027 program (2026): Munkában Jól 2027 – Akcióterv-sablon és mintaprojekt (v2.1), regisztráció után díjmentesen letölthető
pszichoszoc.hu

Gyakorlati tudás a munkahelyi stressz és a pszichoszociális kockázatok kezeléséhez. www.pszichoszoc.hu